Visszaemlékezés – XI. Plébániai családos tábor 2015. júli. 27- aug. 1. - Csattogóvölgy


7 tagú családunknak számos lehetősége van a nyaralásra. Nagymamánál a Dunán, nagycsaládos sátrazás, aztán az I. kerületi önkormányzati nyaraló, gyermekeink regnumi-,és osztálytáborai. Mégis, 11. éve mindnyájan a városmajori plébániai családos tábort várjuk legjobban. A Verőce melletti Csattogóvölgy remek terep arra, hogy ez a 250 ember kényelmesen, remekül programozhasson együtt.

Hogy mit szeretünk itt olyan nagyon? Azt, hogy a testi és szellemi feltöltődés, a közösségi élmények és lelki táplálkozás egyaránt megélhetőek itt. Egy nagyon aktív hét, ahol kapunk és adunk egyaránt. Egy nagyon elkötelezett, 8 tagú önkéntes vezető csapat szervezte a tábort az idén. Csépányi Gábor atya, a káplánunk, Mária, a keresztes nővér és 3 házaspár. Ők zseniálisan kitalálták, s részben kiadták a feladatokat 8 házaspárnak, akik a kiscsoportok élére kerültek; 20 gimnazista-egyetemista korú fiatalnak, akik a gyerekcsapatok pesztrálását vállalták; további vállalkozó szellemű tagoknak a tábori büfé, azaz a kantin szervezését, a sofőrszolgálatot, az étkezések irányítását, az orvosi szolgálatot, a szülinaposok köszöntését, az előadók ajándékozását, és így tovább.

A vezető gárda már vagy fél éve készült, hogy a témának megfelelő előadókat hívjon meg. Idei témánk Ferenc pápa nyomán a „Megszentelt életek” volt. A hét során találkozhattunk Madocsai Beával, aki tanúságot tett mélyen hívő, „jólfésült” keresztény családjáról, majd arról a sokkról, ahogy külföldre szakadva, 3 gyerekes édesanyaként hogyan hagyta el őt a férje, s ő hogyan kapaszkodott a Jóistenbe, s kezdett új életet. Hogyan használta fel Isten az ő megtört életét arra, hogy ma már, - amikor oly égető igény van erre - kurzusokat vezet olyanoknak, akik elhagyottakká váltak. Nagyon hasznos volt szembesülni azokkal a tapasztalataival, mi az a mentalitás, amivel segíthetünk egy ilyen helyzetbe került szenvedőnek, s mi az, ami egyáltalán nem kívánatos számára.
Másnap Csókay András híres agy-, és idegsebész, és felesége Daniella tettek tanúbizonyságot arról, hogy miután több szinten is nagyon megtépázta őket az élet, hogyan tudtak megbocsájtani, újra kezdeni. András elhagyta feleségét egy szerelemért, majd évekkel később tért vissza családjához. Így tudtak Istentől elfogadni olyan lehetőségeket, melyeket ők sosem választottak volna. Hallatlan hitről vallottak. Akkor, amikor évekre megfeneklett a házasságuk, amikor úgy látszott, mindenki a válásuk mellett voksolna, amikor többszörös visszaesés volt tapasztalható…, majd amikor legkedvesebb gyermekük váratlanul meghalt. Sok olyan házasfélnek adtak példát, akik hasonló helyzetben voltak/vannak, s a mai világ pont az ellenkezőjét sugallja, mint a keresztény erény. Biztos nem a megbocsájtást, visszafogadást, együtt megküzdeni a nehézségekkel, megmaradni a szentségi házasságban mindhalálig. Köszönjük ezt a tündöklő életpéldát!

Elfogadta a meghívást Balczó András is, háromszoros öttusa olimpiai bajnok és többszörös világbajnok, 12 gyermekes, mélyen hívő édesapa. Beszélt küldetéstudatáról, Isten- tapasztalatáról, nehézségeiről az életben, mely emberi szemmel rémesen igazságtalanul bánt vele. Pont ővele, aki oly tiszta lelkű, igaz szavú, hitvalló életű volt kezdettől fogva. Egy igazi nagy apostolt láthattunk. „Küldetés” c. filmje is nagyon mély hatással volt ránk.

Remekbe szabott találmány, hogy a vezetőség ezt a sok embert 10-15 fős csapatokba osztotta. Így a kiscsoportos beszélgetések intimitásra, egymás megismerésére is módot adtak, továbbá a csapatokat könnyű volt mozgatni a forgó rendszerű közmunkákhoz. A táblázatozás és információ átadás is profi szintű volt már. Mindenki pontosan tudhatta, melyik nap ők a mosogatók, vagy esti agape felelősek, vagy időfelelősként kongatósak a programokra híváshoz, vagy berendezők, vagy uzsonna felszeletelők, stb. A csapatok elnevezése szintén egy adott témához kapcsolódott. Ahogy voltunk már szentekről, Szent Pál levelek címzettjeiről, stb. elnevezve a korábbi években, most a Szentírásban szereplő növények voltunk: Mirtusz, Szőlő, Búza, Mustármag, Konkoly, Fügefa, Pálma és Olajfa csapatoknak elnevezve.

A napirend remekül mederben tartotta a rengeteg változatos programot, igazodott testi-lelki szükségleteinkhez. A kicsinyek igényeihez, s az étkezések rendjéhez is. Keretbe foglalta a reggeli és esti közös ima, „megtörte” a nap közepén tartott szentmise. Egy-egy csapat változatos módon, saját ébresztő kurjongatással, kánonnal, vagy hangszeres muzsikával keltette a szunnyadó völgylakó közösséget. Marcsi zenés reggeli tornái bemozgatták zsibbadt tagjainkat. Ima és a napi szülinaposok köszöntése után két turnusban megszálltuk az étkezőt. Első ízben kaptunk svédasztalos reggelit. „Nekünk nagyon bejött” – mondták kamasz gyerekeink.
Gyermekeink korosztály szerint 8 csoportba lettek besorolva. A Kincses házaspár vezetésével már év közben megtörtént a pesztrák jelentkezése (16 fölötti fiatalok, sokan testvérek, majori ministránsok, gyermektelenek,…). Ők több ízben összejöttek, készültek, ötleteltek, képezték magukat. Nekik is átfogó témájuk volt. Idén a várkastély lakói voltak. Voltak Csipkerózsikák, Aranyhajak, Varázslók, Sárkány lovagrend, … a teenager korosztály pedig Kópék és Csirkefogók néven futott.

Amíg a felnőtt korosztály délelőtt, délután lelki programokon vett részt, gyermekeink csapatokban, a pesztrák vezetésével énekeltek, játszottak, részt vehettek a meghívott bábszínház műsorán, állat show-t csodálhattak. Volt játszótér, ugráló vár, tűzoltó bemutató, zenés gyermekműsor, házi-mozi…
Még a völgyet sokszor végiglocsoló záporok sem rettentettek senkit vissza. A nagyobbak programjait a kirándulások, számháborúk, kézműveskedések is tarkították, továbbá lelkes készület folyt a záró tábortűzi műsorra.

Utolsó napunk pár éve egy nyitott nap is egyben. Ilyenkor lehetősége nyílik bárkinek a plébániáról meglátogatni egy napra a tábort. Akinek nincs több ideje, vagy csak bepillantana, mielőtt egy egész hétre elköteleződne…Nagy szeretettel fogadja a busznyi látogatót a táborlakók csapata. Ők is részt vesznek ilyenkor a napi programokon. Zseniális ötletként, témánkhoz hűen két olyan család került rivaldafénybe, ahol papi, kispapi hivatás van. A Lejtényi család: Mária, József és pap fiuk, Emmánuel szívet melengető őszinteséggel vallottak házasságukról, botlásaikról, a szentmiséken való lelki élményeikről, s hogy hogyan kapták ajándékba fiukat, majd „hogyan adták vissza őt”, amikor a hivatását kapta. A Riesz család nagy bejelentése volt az egész közösség lelkes fogadtatására, hogy a 4-ből 3. fiuk, a mindenki által szeretett nagy majori aktivista, Doma papi hivatást kapott, szeptembertől kezdi a szemináriumot. Az érdeklődők rengeteg kérdésére próbáltak mind a hatan válaszokat adni. Még ezen a napon az apácarendek képviselőit hívta meg a vezetőség, akik külön-külön és közös fórumon is bemutatkozhattak, evangelizálhattak, tanúságot tehettek. Képviselte magát a Kongregáció Jesu, a Ciszter nővérek, a Jó Pásztor nővérek, a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas nővérek, és a Szent Szív Társaság. Igazán meghívó ereje volt ennek az alkalomnak.

Ezen a napon nyílt lehetőség strandolásra is a tábor területén lévő medencében, ill. az apák-fiúk focimeccsre. Ez az esemény önmagában is élmény, de Kövesdy Tomi mindenkit fricskázó, remek humorral megspékelt riporterkedése nyomán mindenki a hasát fogta nevettében.
A gyermekek napi utolsó programja a Vizy Ildi által bábozott, a gyerekeket is megmozgató, nagyon tanulságos esti mesék voltak. Fektetés után, a pesztrák őrjáratozására bízva kicsinyeinket kezdődtek a felnőtt esti programok: ismerkedési est csapatonként játékosan, imaest, táncos est Horváth Zoli DJ-ségével, kézműves és csillagvizsgálós est, ill. csapatversenyek estéje. Ez utóbbin minden csapat készült egy olyan közösségi játékkal, mellyel a többi csapatot hozta játékba. Itt is hihetetlen sok volt a kacagás. Városneveket kellett keresni adott idő alatt a csapattagok gyermekeinek neveiben szereplő betűk fölhasználásával; eszperente nyelven kellett szavakat megmagyarázni, mint pl. kantin, Zoltán atya, pesztra…;verseket kellett némafilmként eljátszani, hihetetlennek tűnő események sorát kellett azzal a családdal összepárosítani, akivel a valóságban az megtörtént…
A tábor egész hetén át nagyon el voltunk kényeztetve, ami a jelen lévő papok számát illeti. Mai világunkban óriási a paphiány. Mi 5 pap jelenlétéből gazdagodhattunk. Velünk volt - immáron 50 éve pap -, szeretetett plébánosunk, Lambert Zoltán atya, a 3 éves káplánságát záró, s általunk fájó szívvel elengedett Csépányi Gábor atya, a Majorból hivatást kapó Kövesdy Zsolt atya, új káplánunk, Kelemen Laci atya és új diakónusunk, Csepregi Róbert, akit jövő évben szentelnek pappá.

Egy kis ízelítő abból, ahogy a hívek látják Zoltán atyát eszperente nyelven:
„Szeretem, mert kedves ember. Felkent esperes, szeretettel telve. Hetven esztendeje lett megteremtve. Embereket terelget, csendesen vezet, keresztel, temet, nevel. Lelkeket egekbe emel. Szeme nevet, lelke meleg. Kedve egyre teljesebb. Szelleme repdes, gyermekeket szeret, gyermekek kedvence. Gyermekednek szenteket felemleget, kenyeret szentelhet. Egyetemeshez kegyelemmel emelhet. Egyszer szent lesz. Legyetek vele szeretettel!”

A kertész Kazsuk család jópofa felajánlása volt, hogy vezetőink egyik ajándéka egy-egy nagy cserepes datolyapálma lett – emlékül, hűen a „szent növények” idei csapatnévhez.

Nagyon köszönjük minden egyes családnak, és majori tagnak, akik részt vettek és hozzáadták önmagukat ehhez a táborhoz! Jó volt veletek lenni! Már most várjuk a XII. tábort!

Horváthné Domokos Rita

2015. aug. 10.