Évkezdő plébániai kirándulás - élmények


Szeptember 24-én, 11 órától a Nagykovácsi kastélyparkban gyülekezett plébániánk apraja-nagyja: Családosok, hittanosok, ministránsok, cserkészek ...
A bevállalósabbak túrázva érkeztek.
A játék, sport, piknik és bográcsos ebéd mellett a sok-sok kötetlen beszélgetés elmélyítette a kapcsolatokat, megalapozta az évkezdést.
Este közös szentmisével zárjuk a napot!
Ez tényleg igazi közösségi élmény volt.

Álljon itt két élménybeszámoló:

László Bea:
Idén egy újabb lehetőséget kaptunk arra, hogy a családos tábor után újra kötetlenül találkozhassanak a plébániai családok. Az apropót a cserkészek év eleji kirándulása adta, a Nagykovácsi Teleki-Tisza Kastélyparkban várják őket a családok finom ebéddel, sok játékkal.

Időben érkezünk a kicsikkel, kis kerülővel közelítjük meg a rétet, ahol a piknik készülődik. Felújítják a Kastélyt, ezért sok a munkagép, feltúrt utak, csövek..., de így is nagyon jó megérkezni. Hatalmas zöld terek, fák, madarak és gyönyörű napsütés.

Az előkészületekbe csöppenünk, a szervezők éppen a helyszínt készítik elő. Jól jönnek a segítő kezek a padok felállításánál, a picik sátrainál, még egy kis tereprendezésre is szükség van, hogy a rét autóval is megközelíthető legyen. Két hatalmas bográcsban készül a finom bableves.

Látszik, hogy a szervezők mennyit készültek, hogy minden korosztálynak legyen valami érdekes foglalkozás: előkerül rengeteg kifúrt gesztenye, ebből készülnek majd a gesztenye kígyók, de színezni, kártyázni, társasozni is lehet majd.

Várjuk a cserkészeket, a kicsikkel újabb és újabb gesztenye figurák készülnek és páran lelkesen színeznek, amiből egy kis kiállítás is készül két fa között kifeszített kötélen.

Hamar megérkeznek a cserkészek, jó látni felszabadultságukat, jókedvüket, a találkozásokat. Ebédig még van idő, lehet focizni, frízbizin, szaladgálni, kézműveskedni. Megtelik a rét élettel. Kicsit még kívülállóként – nem régóta tartozunk a Plébániához – nézzük férjemmel ezt a közösséget, a gyerekeket, hogy mennyire természetes nekik, hogy együtt vannak, játszanak. Igazán meghat engem, ahogy egy-egy nagyobb gyerek szeretettel figyeli a kisfiamat, ahogy egy busszal játszik és énekel.

Kettő körül egyre többen körülnéznek a bográcsok körül. Mikor lesz ebéd? Még 10 perc és kész. Az éhség ellenére ez a sok gyerek húzódozás nélkül körbeáll egy imára, Laci atyával elénekeljük a „Te hívsz meg minket a lakomárá”-t. Látva a még kicsit félénk gyerekeinket, hálás vagyok, hogy ebbe a közösségbe nőhetnek bele, hogy egyszer nekik is természetes lesz a közösségben együtt töltött idő, az együtt imádkozás...

A finom ebéd után sajnos mennünk kell, pedig szívesen maradnánk a délutáni programokra és főleg a közös szentmisére, ahol valóságosan is találkozhatnánk Azzal, aki ezt az egész közösséget formálja és Szeretetével fenntartja.

Dicsőség az Úrnak és hálás köszönet a szervezőknek!

___________________

Gelley Áron Benedek:
Idén nem a cserkészekkel, az őrsömmel vágtam neki az évkezdő kirándulásnak, mint az elmúlt 15 évben, hanem kis családommal (feleségemmel, Annapannival és 3 hónapos kislányunkkal Borókával). Ezúttal ráadásul nem is kirándulásként, hanem egy kis évkezdő összeruccanásként, piknikként.

Éppen az ebédre érkeztünk, így Boróka szokásos délelőtti alvása is kielégítő volt. Mihálffy Iminek hála fantasztikus gulyást ehettünk, ami a enyhe őszi időben kitűnően felmelegített mindenkit. Ekkor cserkészek és családosok is egyaránt már a nagykovácsi kastélyparkban voltak. És, ahogy ez lenni szokott, ezt a két társaságot most sem kellett félteni, hogy unatkozni fognak. Ebéd után egyből beindultak a programok. Frizbi, számháború, festés és egyéb kreatív tevékenységek, foci, valamint méta mind belefért a délutáni órákba. No, de persze a beszélgetni vágyók sem hiába jöttek, itt aztán mindenről folyt diskurzus. Jómagam egy kiadósat focizhattam, amit már nagyon hiányoltam, hiszen idén a családos tábori kupában nem tudtam részt venni. Boróka nézett és aludt felváltva, amint ezt a szokásos napirendje előírja neki. :) Annapanni pedig kibeszélgette mindazt magából, amit Borókával kevésbé tud a hétköznapokban (az még kicsit egy irányú kommunikáció...).

Summa summarum kiadós délután volt, amit egy szentmise koronázott meg Laci atya jóvoltából, és a Majorchestra (gitáros kórus) közreműködésével. Bár meglehetősen hűvös volt már a misén, jó érzés volt együtt énekelni, ünnepelni az oltáriszentséget és köszönetet mondani ezért a társaságért, a városmajorért.

Köszönjük a szervezők és a segítők munkáját!