ÉVKEZDŐ PLÉBÁNIAI KIRÁNDULÁS - 2020. szept. 5. - élmények


Csodálatos helyszín, jó társaság, finom ebéd, felemelő pillanatok... ezek jellemezték a hétvégi kirándulást, mely egy számunkra ismeretlen helyszínen, Nagymaros-Köves mezőn került megrendezésre.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép helyek ilyen könnyen elérhetőek Budapestről ... lankás dombok, vadvirágos rétek, erdős ligetek között vezetett hosszan az út, melynek végállomásánál Kövesdy Tomiék vártak már bennünket néhány korán érkezővel. Mint kiderült, Zsoltival és Sebivel együtt sátorban töltötték az éjszakát, egy utánfutóval kihordták a Majorból a padokat-asztalokat, és készült már a pincepörkölt a bográcsban.

Végül kb. 40-50-en lettünk, kicsik-nagyok, idősek, fiatalok vegyesen, és nagyon jó volt újra látni mindenkit, akikkel sajnos már hosszú ideje nem találkozhattunk.

2008 óta az összes családos/plébániai tábor aktív résztvevői voltunk, és az idei nyáron nagyon éreztük a közösség hiányát – ez a kirándulás kárpótolt bennünket valamelyest.
Bécsy Karesz irányításával felmásztunk a kilátóhoz, megcsodáltuk a fantasztikus panorámát, döbbenetes volt, ahogy elénk tárult a Dunakanyar pompás képe, közösségi munkában egy kicsit szemetet is szedtünk, majd Kristóf atya felemelő szentmiséjén vettünk részt, kájoni dalokat énekeltünk.

Megemlékeztünk Magyar Ferenc atya halálának 20. és a VÁKE alapításának 30. évfordulójáról, és megtudtuk, hogy pont 10 éve volt utoljára hasonló kirándulás, így ezt az évfordulót is megünnepelhettük.

Ahogy a szervezők elmondták, volt egy kis bizonytalanság mindenkiben, hogy szabad-e, lehet-e ezekben a nehéz időkben ilyesmire adni a fejünket, találkozni másokkal még ha csak így, a szabad levegőn is... Én úgy éreztem és talán nem voltam ezzel egyedül, hogy  nem követtünk el hibát. A Jóisten áldása kísérte az egész napot: napsütés, béke, nyugalom, vidámság vett körül bennünket, és érezhető volt a Szentlélek valóságos jelenléte a szabadtéri szentmise megható pillanatai, Schön Gyuriék és a furulyás kislányok által kísért jól ismert dallamok éneklése közben.

A  pincepörkölt zseniális volt, a házi sütemények pedig feltették a pontot az i-re: megadtuk a testnek és a léleknek is a megfelelő táplálékot.

Ezer hála és köszönet a Kövesdy családnak és minden szervezőnek, résztvevőnek, hogy idejüket, energiájukat nem sajnálva, egymást segítve és szolgálva elérték, hogy ismét ilyen csodálatos élményben lehetett részünk. Köszönjük, hogy együtt lehettünk veletek!

/Kazsuk Ildikó/



Képgaléria: