NÉPTÁNCOKTATÁS a kistemplomban


Szent Ágoston szavai a táncról:
,,Dicsérem a táncot, mert szabaddá tesz a nehéz dolgoktól, és mert azt, aki egyedül van, bevonja a közösségbe. Dicsérem a táncot, mert az egészséget és a szellem tisztaságát szolgálja, mert könnyeddé teszi a lelket. A tánc átváltoztatja a teret, az időt és az embert. Ezeket mind az agy, az akarat és az érzések által a szétesés fenyegeti. A tánc az egész embert követeli. Az embert, aki szíve középpontjában van lehorgonyozva, oda, ahol nem rabja a szenvedélyeknek, embereknek és dolgoknak, oda, ahol nem rabja az elhagyatottság démonjának saját énjében. A tánc felszínre hozza a szabad embert, a könnyed embert, egyensúlyba hozza minden erővel szemben. Dicsérem a táncot. Ó, ember, tanulj meg táncolni! Különben nem fogják tudni az angyalok, hogy mit kezdjenek veled a mennyben."

Ennél szebben, minden bizonnyal, nem is lehetne beszélni, írni a táncról. A nyári plébániai táborban tartott táncház sikerén felbuzdulva, Linczembold Maximiliennel („Maxival”) összefogva sikerült útjára indítani egy kezdeményezést: tartsunk évközben is táncházat, néptánc oktatást a Majorban. Sor is került erre a Kistemplomban, ebben az évben már két alkalommal (október 30-án és november 27-én, vasárnap délután 4-től 5-ig), igen jó hangulatban - köszönhetően Maxi rutinjának és a körülötte nyomban kialakuló felszabadult atmoszférának. A nagyobbacska gyerekektől a szebb korú korosztály tagjaiig mindenki egyként ropta a csíki tájegységről származó táncokat.

Nagy várakozással tekintünk a sorozat folytatására: a jövő évben is szeretnénk havonta találkozni, táncolni, mosolyogni, kimelegedni…!

Liszkay Gábor