Paray-le-Monial-i zarándoklat élményei


Kedves Olvasó!

Egyházközségünk Megújulási és Jézus Szíve Éve lezárásaként a Városmajori Márton Áron Alapítvány által az Emberi Erőforrások Minisztériuma Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Nemzeti Együttműködési Alap és Civil Támogatáskezelő Igazgatóságához benyújtott, NEA-NO-14-SZ-0201 azonosító számon nyilvántartásba vett „Szívvel lélekkel családos zarándoklat” című pályázattal elnyert 1.500.000.-Ft támogatás segítségével eljutottunk a közép-franciaországi Paray-le-Monialba, Alacoque Szent Margit városába, a Jézus Szíve-tisztelet központjába, és fantasztikus 5 napban volt részünk. Sokszor gondoltunk azokra a társainkra, akik nem tudtak eljönni, és szeretnénk minél többet átadni abból az örömből, amit megtapasztaltunk.

Ez egy olyan hét volt, egy olyan helyen, ahol lélekben a Lélek által nagyon megerősödtük; megtapasztaltuk a világ minden tájáról érkező emberekkel való közösséget, a hit erejét és a vidámságot, azaz Isten valóságos, kézzelfogható örömét; megéreztük Jézus Szívének kiáradását, azt a határtalan szeretetet, amivel szeret engem, Téged, mindannyiunkat.
Sőt: a különleges imaélmények mellett a közös munka és a mulatság sem maradt el. :)

Az alábbi élménybeszámolókkal szeretnénk átadni valamit abból, amit átéltünk, hogy Te is átélhesd egy kicsit velünk együtt. Talán megérted ezekből a morzsákból, hogy miért "lebegünk még mindig 1 méterrel a föld fölött".

Ízelítőnek először meghallgathatod azt a 15 perces riportot, amelyet Madocsai Bea, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa készített a zarándoklat résztvevőivel »

-----------------------

Csaba és Kata:
Egy pár mondat a Paray-i utunkról.
Aznap amikor azon vívódtunk, hogy anyagi okok miatt lemondjuk az utat, nagy segítséget kaptunk. Ezáltal megerősítést nyert, hogy ott a helyünk. A zarándoklat során több csodálatos megtapasztalásunk volt. tovább...

Marcsi:
Egy reggel az utca túloldalán egy zsokéalkatú férfi ment lazán zsebre dugott kézzel a Jelenések kápolnája felé. Ott mindig ki van téve az Oltáriszentség. Felismertem benne Korzika püspökét, aki előzőleg elmesélte nekünk, hogyan lett pap. Katonai pályára lépett, pilóta volt, ejtőernyős tiszt, szép karrier előtt állt, mielőtt rátalált az igazi hivatására. Környezete nem kis megrökönyödésére belépett a Paray-i szemináriumba. Lehet, hogy mégsem kell lemondania a sikerről és a fényes jövőről, amire nemrég vágyott? tovább...          

Cili:
Örültem annak is, hogy voltak velünk fiatalok és idősek, párok és egyedülállók, és, hogy olyan őszintén lehetett beszélgetni. A mi buszunk tanúságtételei is ékesszólóak voltak. A közös éneklésben és a konyhai szolgálatban olyan fiatalos lendület hatott át mindenkit, hogy az idősebbeket is fiatalnak éreztem, mert a Lélek megfiatalított mindenkit. Csoda volt ez az út, mert mindenki beleadta a saját személyiségét és lelkét és ezt nagyon jó volt megélni. Az egyház élő kövei voltunk mindannyian. Istené a dicsőség! tovább...

Sára:
Én személy szerint olyasmire számítottam, mint egy Nagymarosi Ifjúsági Találkozó (amin már kétszer is részt vehettem). Aki tudja, az milyen, azt még csak elképzelni sem tudja, mennyivel szebb és nagyobb élmény lehet egy ahhoz hasonló, 5 napos lelkigyakorlat. Minden reggel francia muzsikára ébredtünk, ezt hallgathattuk reggeli közben is, majd a dicsőítés következett. Egy órás előadás után volt a mindennapi mise, majd az ebéd (ahol a magyar csapat kétszer is segített ennivalót osztani). Ezután a kiscsoporttal elmélkedhettünk, beszélgethettünk az elmúlt napról (amit csak a magyarok között szerveztek meg), majd fakultációkon vehettünk részt. Fél 7től zenghettük együtt a franciákkal a vesperást a gyönyörű, nagyon régi, de kiváló akusztikájú bazilikában. Az angyali éneket a vacsora követte, ami a legbőségesebb étkezés volt. Végül, de nem utolsó sorban pedig esti dicsőítések következtek és a tanúságtételek, amik nagyon szépek voltak és nagyon erős Isten-élményt nyújtottak. Minden nap, reggeltől estig fordított nekünk Madocsai Bea, aki a munkája mellett részt is vett a lelkigyakorlaton. Szabad ideje mindenkinek akkor volt, amikor csak akarta, szüksége volt rá. Bármikor el lehetett menni gyónni, elmélkedni, gondolkodni, az Oltáriszentséget imádni, vagy csak sétálni egyet az apró, festői szépségű városkában. tovább...

Alma:
Paray-le-Monial a szeretet iskolája. Jézus azt érezteti meg itt különleges erővel, hogy ő feltétel nélkül, személyre szabottan, különleges módon szeret mindannyiunkat. Ha megnyílunk szeretetének, átalakulunk, újjászületünk, a lehetetlen lehetővé válik. Szeretete túlcsordul bennünk és megtanulhatjuk egyre jobban viszontszeretni Őt és a többi embert. Talán még mások helyett is tovább...

Andi:
Hogyan is írhatnám le Paray le Monialban átélt élményeimet? Hogyan tudom mindezt szavakba önteni? Hacsak egy szót kellene írnom, ennyit írnék: Újjászülettem! Egy boldog, örömmel teli ember tért haza. Az indulás előtt még nem tudtam igazán, mi vár ott rám, mit fogok tapasztalni, kapok-e egyáltalán valamit? Tisztában voltam azzal, hogy zarándokút lesz és nem luxusutazás. Tudtam, hogy sokat fogunk imádkozni, hogy mindennap lesz szentmise és talán szentségimádás is, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora élményben lesz részem. tovább...

Orsi:
Az egyik anuságtétel rögtön első este hangzott el egy Afrikában élő férfi tolmácsolásában, aki eddig nagyon sok keserűséget, szenvedést élt át. Mégis azt mondta: „Minden élet megérdemli, hogy örömben éljék“! Az élet minden pillanatát örömmel a szívünkben kell megélni. Szíven ütött ez a mondat, mert még sosem gondoltam bele abba, hogy a saját életünknek és mások életének is tartozunk annyival, hogy nem szenvedünk, sopánkodunk és szomorkodunk minden pillanatban, hanem örülünk és hálásak vagyunk azért, amink van. tovább...

Anita:
Ahogy megtapasztaltam Isten végtelen szeretetét, úgy születtem újjá a hitemben is, és jöttem rá arra, hogy más keresztjét nem vihetem, a sajátomat pedig megpróbálom hordani örömmel és szeretettel úgy, ahogy Isten kívánja tőlem. tovább...

Mariann:
Kértem Jézust, hogy lángoló szeretetével ölelje át az én szívemet is, s alakítsa át, hogy én is szerethessek, lángolhassak. Akkor éreztem lassan, hogy a szeretet túlcsordul bennem, szerettem volna megölelni Jézust és az egész Világot. Nagyon boldog voltam, és öröm volt a szívemben. ...

A végén még néhány "morzsa" ...

-----------------------

Paray-le-Monial-i lelkigyakorlat teljes hanganyaga nemsokára itt lesz elérhető.