Első-táboros élményeink

Közel egy éve kerültünk a Városmajorba, korábban más templomi közösséghez tartoztunk. Magával ragadott minket a 9-es misék hangulata, és hamar megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk itt meggyökeresedni. Nagyon örültünk, amikor hallottunk a táborról, mintha nekünk találták volna ki, hogy családos tábor keretében megismerhessük a közösség tagjait.

A táborba nagy várakozással mentünk, bár egy kicsit félve is, ahogy a táborértesítőket olvasva kiderült, nem leszünk „végig” együtt a gyerekekkel.
Aggályaink hamar elszálltak, amikor azt tapasztaltuk, hogy gyerekeink szívesen és nagy lelkesedéssel vesznek részt a programokon, és már messziről integetnek a vigyázóiknak/vezetőiknek, amikor meglátják őket.

A gyerekek korosztályok szerinti csoportokban töltötték a délelőttöket, és alkalmanként a délutánt is, nekik való programokkal. Volt ugrálóvár, kézműveskedés, játszóterezés, kisállat bemutató, tűzoltó bemutató, éneklés és készülés programmal a záró tábortűzre.

Három gyermekünk három különböző csoportba volt beosztva, s a programok után alig győztük hallgatni a sok-sok élményt, amit egyszerre próbáltak megosztani velünk. Az esti lefekvés előtt minden nap mesét hallgattunk, melyben saját készítésű bábok szerepeltek vagy alkalmanként a hallgatóságból kerültek ki a szereplők: medve, mókus, nyuszi, róka, farkas stb. A gyerekek nagyon élvezték, ha végre sikerült valamilyen szerephez jutni, mert rájuk esett a választás. Sőt, a mesét megelőző kis mondókát azóta is fújják: /:Szigóri-móri :/: Ende-mende móri :/: Innét kapni –onnét kapni :/ Ez lesz a MESE.

A tábor azonban nem csak a gyerekek öröme miatt volt élmény számunkra is.

A felnőtteknek szóló programok a HIVATÁS téma köré épültek, meghívott előadóink között voltak a közéletből ismert személyek is. Járt nálunk többek között dr. Csókay András agysebész, Balczó András olimpiai bajnok öttusázó. Megismerkedhettünk több szerzetesrenddel is, és meglátogatott minket Lejtényi Emmánuel atya a szüleivel, valamint Riesz Doma szülei is, akik most engedik útjára papnak készülő fiukat…

Az előadásokat hallgatva rengeteg kérdés merült fel bennünk. S nemcsak kérdések, hanem vegyes érzések is: olykor a döbbenet, hogy mekkora erő, kitartás kellett a megpróbáltatásokból való felálláshoz, olykor a jóleső érzés: a kegyelem megtapasztalása az előadók életében és annak felismerése, hogy hogyan erősödött az Isten-kapcsolat, vagy kit hogyan szólított meg az Isten, hogyan rendezgette az életútját. Ki-ki erőt meríthetett az elhangzottakból, s a véleményünket kiscsoportos formában is volt lehetőség megosztani az előadásokat követően.

A délutáni és esti felnőtt programok is nagyon változatosak voltak: volt lehetőség sportolni, előkotorni a gyerekkori kidobós-játék emlékeinket, csapatban frizbizni, s a felnőtteknek megmérni erejüket a focipályán gyermekeikkel szemben. Bár az idő változékony volt, napsütéses melegben tudtuk kipróbálni és élvezni a tábor területén található, újonnan épült úszómedencét.

Esti kézműveskedés, Taizé-i imaóra, beszélgetések, csapatok közti vetélkedő, kiscsoportok vendéglátása, Gábor atya búcsúztatása, záró tábortűz és tánc. Talán nem is lehet felsorolni és összefoglalni mindent, ami megfogalmazódott bennünk a tábor kapcsán, s ami felejthetetlen élménnyé tette az ott töltött pár napot. Köszönjük a szervezők áldozatkészségét és feladatvállalását!

Zsolt Péter és Zsófi