Házasság hete 2017 - Szerelmes Kalandtúra - élmények


Felörlő tortúra => Szerelmes Kalandtúra => Házasok, ÉLményre fel!
(Kövesdy Tamás)

Ezév elején az egyik kismisén Zoltán atya felidézte Gyökössy Bandi bácsi találós kérdését: „Ne az házasodjon meg, aki boldog akar lenni, hanem…” és megkérdezte, hogy ki tudja befejezni az állítást… Némi riadt csöndes gondolkodás után valaki határozott hangon elmondta a megfejtést… (akinek nem ugrik be a válasz, annak a cikk elolvasása után biztosan kiderül smiley ).

Nyilván nem véletlen, hogy éppen Gyopár tudta a választ, aki idén élére állt a majori „Szerelmes Kalandtúra Pároknak” kezdeményezésnek, a HÁZASSÁG HETE rendezvénysorozat keretében, amely a Házasság Világnapja (február második vasárnapja) köré szerveződik. A mozgalom több mint húsz éve indult el Angliából azzal a céllal, hogy minél sokoldalúbban rámutasson a házasságra, mint értékre.

Melyik gyermeket nevelő házaspár számára nem jelent rendszeres kihívást, hogy egymásra kevés idejük, energiájuk, türelmük marad? A mindennapi feladatok, megfelelési kényszerek nem véletlenül viselnek meg minket, megterhelik és igénybe veszik a párkapcsolatunk lelkiségét. A lelki feszültség megnehezíti a meghittség alkalmainak megteremtését, a kimerültség és türelmetlenség tönkreteszik a lelki megosztás lehetőségeit. Márpedig „lelki karbantartás” nélkül a legszebb érzelmi és lelki, tudatos és megszentelt kötődés is elsorvad… és ráadásul, mintha az egyes házaspárok magukra maradnának küzdelmeikkel…

Azonban hála a Szentlélek indíttatásának és a szervezők bátorságának a „Szerelmes Kalandtúra Pároknak” kezdeményezésért, írhattam feltételes módban, hogy „magukra maradnának”: ezzel a kis programmal a közösség is adott most erőt, bátorítást, inspirációt ahhoz, hogy határozottabban tegyünk valamit a saját házasságunk „életképességének” erősítése érdekében… A program arra a hitre épült, hogy ha több házaspár tudatosan beiktat az életébe olyan apró furfangos alkalmakat, amelyek csak kettejükről szólnak és pár apró közös élményt, emlékidézést, örömöt okoznak egymásnak, akkor ennek a közösségi elhatározásnak ösztönző ereje lesz… Ebben bízva hívták kapcsolat-erősítő, egymásra figyelést kívánó, négy hét alatt szabadon időzíthető feladatokra azokat a házaspárokat, akik szívesen vállalkoztak arra, hogy a hétköznapok egyhangúságát egymásnak ajándékozott idővel színesítsék… És a közösség ösztönző lelkülete bebizonyosodott a „gála ünnepségen”, amikor mintegy fél tucat házaspár összejött, hogy a kalandtúra élményeit megossza egymással…

Számos színes és tréfás történetet hallhattunk, az esküvői tanúk újra-felkeresésére tett kalandos utazástól, a majdnem félresikerült megtévesztéses találkozáson át, az esküvőnapi eső áldásainak felidézéséig… Minden bátor kalandtúrás házaspár kapott valamilyen jutalmat ajándékba. Az egyik fődíj egy csodaszép szív-alakú kalács volt, amelyet egyházközségünk oszlopos tagja, Kovács Laci saját maga sütött a maros utcai „Budai Pékség” hathatós támogatásával… ’A tél vége’ című film nézése közben majszolgattuk a kalácsot, amely egy megindító családi történet lelki útravalóját bízta ránk, hogy a hibákon és az egymásnak akarva-akaratlanul okozott sérüléseken keresztül is vezet út a család egységéhez a megbocsátáson, meghallgatáson, gyógyító türelmen, kitartó és elszánt szereteten keresztül…

Az est zárásaként Zoltán atyától megkaptuk az Úr áldását „kalandtúránk” folytatásához. Azonban minden majori házaspárnak ezúton üzenjük, hogy ez a „Szerelmes kalandtúra” a kollektív program befejezése után is teljesíthető, és jótékony hatása garantáltan érvényesül, káros „mellékhatások” nélkül, ezért érdemes külön is, házifeladatként belevágni! A vállalkozó párok számára igazolni fogja a gyakorlatban is, hogy a „mennyei túl-élés” túra teljesítéséhez a megfejtés: