PÜSPÖKI SZÉKHELYEK 2017 - Kárpátalja - beszámoló


A Városmajori Márton Áron Alapítvány szervezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával, a "Püspöki székhelyek látogatása" sorozat keretében, egy fantasztikus történelmi, kultúrtörténeti, irodalmi, irodalomtörténeti, művészeti, művészettörténeti kalandozáson vehettünk részt Kárpátalján. Mindezt a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Popovics Bélának köszönhetjük, aki magát sem, minket sem kímélve, minden nehézséget legyőzve végigvezetett minket ezen a kalandtúrán, ami tulajdonképpen egy négynapos lelkigyakorlat volt (téma: a hit, a remény és a szeretet a gyakorlatban).
Köszönet Bélának és a többi szervezőknek.

--------------------------

Kárpátaljai úti beszámoló - Zemlényi Zoli és Lívia

Először vettünk részt VÁKE szervezésű buszos kiránduláson. 2017. október 20-23. között Kárpátaljai Püspöki Székhely-látogatáson voltunk. Házas csoportunk tagjai mind jelentkeztek és minket is kedvesen hívtak. Eddig még nem jártunk Kárpátalján. A helyi kalauzunkat, a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Popovics Bélát már többen ismerték és csak szuperlatívuszokban beszéltek róla. Mély benyomást tett ránk, ahogy a nehézségeik ellenére minden helyzetben lelkesedéssel, optimizmussal, tele tervekkel előre nézve éli meg a szórvány magyarság nem éppen könnyű hétköznapjait. A lelkesítő szavai és életbölcsessége szinte egy lelkigyakorlattal ért fel.

A történelmi helyszínek, események bemutatásakor Béla sziporkázott, ahogy a helyszínek, dátumok, szereplők, adatok megelevenedtek. Minden mindennel összefüggött, egyszerre ismerhettük meg a helyszíneket, az itt élő embereket, az eseményeket a történelem, irodalom, festészet, építészet, földrajz, a zene, a politika szempontjából. A fontos dolgok többször is előkerültek más és más összefüggésben és nagyszerű volt ilyen megközelítéssel megismerkedni Kárpátalja múltjával, jelenével. Élményekben gazdag vezetést kaptunk.

olvasd tovább >>
 

Kárpátalján gyerekszemmel - Harsányi Virág

Meghökkentő. Szívbemarkoló. Talán ezek a szavak, amelyek visszaadják azt az érzést, amely Kárpátalján élt bennem. Mintha egy forradalom utáni városkába csöppentem volna bele. Üres utcák, szmogos levegő, régi felújítatlan házak. Éjszaka korom sötét, a közvilágítás nem megbízható. Az egyik ház tetejéről hangosbemondó mondja a magáét, ukrán autósok dühösen dudálnak nekünk. "Sajnos ezt meg kell szokni, elég bunkók." – monda Popovics Béla bácsi (vezetőnk) unokaöccse. Kendét és a testvéreit, unokatestvéreit még a Kárpát-medencei Regöscserkész-táborban ismertük meg. Elsősorban miattuk mentem el erre az útra; nagyon megdöbbentő volt, hogy milyen körülmények között élnek. (Itt a városra gondolok.) Kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam mindezt.

olvasd tovább >>

------------------------
Képgalériák: