Jubileumi összegzés a VáKE elmúlt 30 évéről


Közösségünk egyik motorja kétségtelenül a fennállásának tavaly már a 30. évfordulóját ünneplő Városmajori Katolikus Egyesület. Mivel a járványhelyzet beárnyékolta a kerek évfordulót, Kövesdy Tamás egyesületi elnököt arra kértük, hogy röviden összegezze a VAKE eltelt 30 esztendejét olvasóink számára.

A járványhelyzet különös drámaiságot adott a Városmajori Katolikus Egyesület 30. jubileumi évfordulójának. Az egy éves előkészület és a többszöri újratervezés után, a járványhelyzet CSAK a hálaadás lehetőségét hagyta meg a számunkra az ünnepi napon. Ráadásul - az évforduló előtt hét nappal - dr. Halzl Jóska bácsi elment ebből a világból… Elment, de itt hagyta mindazt
a kincset, amit mi a lelkünkben és a szolgálatunkban viszünk tovább.

A bezártságot azzal fordíthattuk előnyünkre, hogy teljes lelkülettel valóban
a HÁLÁRA összpontosíthattunk. Arra, amit kaptunk egymástól, végső soron pedig a Mindenható Istentől. A megemlékezés tehát arra szolgálhatott, hogy amit kaptunk, azt megköszönjük a már előttünk járóknak, valamint a közösségünk minden tagjának.
A közösség története a ’80-as évektől indult, amikor Jóska bácsi, feleségével Magdi nénivel, továbbá Kotschy Beával és Hajnal Róbert atyával a Városmajori Ifjúsági Csoportba szervezték a fiatalokat. Irodalmi-zenés ünnepségekbe vontak be minket híres művészek közreműködésével, és felelősségvállaló szervezőmunkára biztattak mindnyájunkat az újonnan életre hívott közösségben.

Azon gondolkodván, hogy mi is a lényege annak, amit kaptunk, ami ennek a több évtizedes történetnek a középpontjában van, arra jutottam, hogy mindaz egy visszautasíthatatlan meghívás a növekedésre az elkötelezettségben és szolgálatban. Meghívás, aminek során komoly emberek indítottak el másokat a közösségi szolgálatra, ahogy Jóska bácsiék tették azt velünk; társként tekintettek ránk, bevontak
a munkába így erősítve az önbecsülésünket, amíg önállóak lehettünk, és mi vittük tovább az egyesületet. Elkötelezettségre hívtak a hitben, hogy ne csak kötelező tananyag legyen a hitbeli és lelki növekedés, hanem Jézus Krisztus élő közössége! Elköteleződésre hívtak a hazafiságban, hogy tanuljuk meg szeretni a hazát, és ne csak megértsük a nemzeti összetartozás fontosságát, hanem érezzük is át és ehhez szervezzünk programokat. Elköteleződésre hívtak a műveltségbeli növekedésben, hogy megbecsüljük az egyetemes és magyar keresztény kultúra értékeit.

Arra hívtak minket, hogy szeressük, becsüljük és váltsuk tettekre mindazt, amit az elődeinktől tanulhattunk, akik mindezt a lelkiséget, hazafiságot és kultúrát egyben felmutatták számunkra: II. Rákóczi Ferenc, Mindszenty József, Márton Áron, itt a Majorban Bárdos Lajos, és - bátran mondhatom barátunk -, dr. Halzl József örökségét.
A „jó gyakorlat” folytatásához pedig a hálaadó szentmisén 2020 novemberben kértem a Jóistent, hogy a jövőben ismét évről-évre táborozhassunk a plébánia közösségével, kértem a Teremtőt, hogy gyarapodjanak és erősödjenek a családos kisközösségek, valamint a hittanos gyerekek közösségei, továbbá, hogy támogathassuk a fiatalok városmajori közösségi kötődését, egyszersmind lelki növekedését, közben pedig építsük a határon túli kapcsolatainkat.

A jövőben természetesen nem csak azt kell megmutatnunk a kívülállóknak, hogy milyen fantasztikusan vonzó Krisztus közössége itt a Városmajorban, hanem közös erőfeszítéssel - és a Képviselő Testület vezetésével - meg is kell újítanunk azt. Adjuk tovább, amit kaptunk, közben váljunk mi is példákká, és hívjunk meg másokat a közösségünk megújítására, egyszersmind annak gyarapítására.

Nemsokára talán egy olyan rendezvényt is összehozhatunk, amelyre mindazok személyesen eljönnének, akik az elmúlt 30 évben kaptak valamit a Majorban, illetve akik nyomot hagytak a közösség történetében. Jó lenne a Fővédnökünkkel, Székely János atyával, és Alapító fővédnökünkkel, Várszegi Asztrik atyával együtt hálát adni egy ünnepi szentmise keretében az eltelt 30 esztendőért, majd pedig személyesen találkozni egymással, kötetlenül felidézve a múlt emlékeit és élményeit.

Bizonyára sokan emlékeznek arra a különleges ünnepi eseményre, amikor 1986-ban itt, a városmajori templomban, Jóska bácsi vezetésével idéztük meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem hazafiságát és lelkiségét. Most a Városmajori Híradó hasábjain is arra hívok minden testvérünket és közösségi tagunkat, hogy a 35 évvel ezelőtti rendezvényhez hasonlóan, mi is rendezzük meg a saját kis Rákóczi ünnepségünket. A visszatekintés jegyében - de egyben jövőbe tekintésként is -, most én fordulok a Teremtőhöz a majori közösségünkért, a további sikeres és eredményes közös évtizedeinkért, II. Rákóczi Ferenc imádságával:

II. Rákóczi Ferenc - Ima az ország keresztény megújulásáért

A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd meg a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet.
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat!
Ámen

Isten éltesse és tartsa meg sokáig
a Városmajori Katolikus Egyesületet!

Kövesdy Tamás


Átvéve a Városmajori Híradóból
XXIX. évf. 3. szám
2021. szeptember 7.